A görögkatolikus érsek példamutató módon elismerte, hogy tévedett egy egyházon belüli szexuális visszaélés ügyében. Ebből okulva programot hirdettek, papi továbbképzést indítottak.

A hajdúdorogi metropolita a Szemlélek magazinnak adott terjedelmes interjút, amelynek első része itt érhető el, a második rész ide kattintva olvasható. A főpásztor gyermekvédelmi kérdésekre is reagált, az alábbiakban Szőnyi Szilárd vonatkozó kérdéseit és Kocsis Fülöp válaszait szemlézzük.

– Decemberben a püspöki kar közleményben reagált a tavaly nyilvánosságra került egyházi visszaélésekre. Utána fél tucat püspök saját jogon is megszólalt, és a kommünikéhez képest árnyaltabban, empatikusabban beszélt a témáról. Mi több, ahogy Szocska Ábel nyíregyházi görögkatolikus püspök is tette, bocsánatot kértek az áldozatoktól. Ön gondolkodott saját közleményben?
– Valóban, a püspöki karban különböző vélemények fogalmazódtak meg.

Én azok közé tartozom, akik semmi rosszat nem látnak abban, ha egy közös – ezért óhatatlanul kompromisszumokat tükröző – állásfoglalás után egyes püspökök külön is megszólalnak.

Érthető, hogy aki úgy érzi, szeretne még mondani valamit, kiegészíti a közleményt. Én azért nem szólaltam meg, mert nagyon jónak tartottam, és meg is osztottam Marton Zsolt váci, majd Varga László kaposvári és Székely János szombathelyi püspöktársaim nyilatkozatát, és nem éreztem szükségesnek, hogy még én is kiegészítsem.

– Görögkatolikus körben hány visszaélésről van tudomása az elmúlt évekből?
– Egyről.

– Ez Sz. atyának a sajtóban többször taglalt esete, ugye?
– Igen. Engem is csapásként ért a hír, amikor a többgyermekes atyát megvádolták.

– Merthogy korábbi nyilatkozata szerint ön nem hitt a bűnösségében.
– Igen. Én is elkövettem azt a hibát, hogy sokáig nem hallottam meg az áldozatok hangját. Első körben csak a megvádolt pappal beszéltem, aki természetesen tagadott, én pedig első hallásra azonosultam az álláspontjával. Hiba volt. Azóta megtanultam, hogy sajnos ezzel hallgattatjuk el az áldozatokat. Nem gonoszságból, hanem mert sokáig ez a reflex működött bennünk.

Azóta okultunk a hibáinkból: meghirdettük a Benned bízom programot, papjainknak gyermekvédelmi továbbképzéseket szervezünk, munkatársaink szerződéseibe bekerült, hogy tisztában vannak azzal, mi megengedett gyermekekkel szemben és mi nem, és minden módon igyekszünk segíteni az áldozatokat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a bántalmazás nemcsak szexuális abúzust jelent, és a gyermekvédelmi intézetekben sokkal elterjedtebb a hatalommal való más természetű visszaélés vagy a kortárs bántalmazás. És mivel Ferenc pápa erre külön fölhívta a figyelmünket, az egyház más szervezeteknél előrébb jár a protokollok kidolgozásában, a megelőzésben és a jelzőrendszer kialakításában.