Hazai esetek

Nyilvánosságra került gyermekbántalmazási ügyek a magyar katolikus egyházban

Urfi Péter

Nem tudjuk, hány magyar egyházi személy követett el szexuális visszaélést kiskorúakkal szemben. Számos európai országban indított a katolikus egyház múltfeltáró vizsgálatot annak érdekében, hogy felmérje a probléma nagyságát és természetét, és ebből kiindulva megoldásokat tudjon keresni. Erre itthon is szükség lenne.

Hivatalos hazai adatok nincsenek a katolikus egyházhoz tartozó személyek által elkövetett bántalmazásokról. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 2019-ben azt mondta, hogy „tízegynéhány” ilyen ügyet ismer. Gájer László főegyházmegyei gyermekvédelmi felelős szintén 2019-ben azt mondta: saját „véleménye” szerint „a rendszerváltást követően minden egyházmegyében 5-6 ügy lehetett, tehát Magyarországon összesen nincs 50 ilyen.” A több évtizedet átfogó külföldi egyházi és állami vizsgálatok az elmúlt húsz évben rendre 3 és 7 százalék közé tették a gyermekbántalmazás miatt jelentett papok arányát.

Bár sokan úgy érzékelhetik, hogy tavaly kerültek a közbeszéd középpontjába a magyarországi egyházi visszaélések, de maga a probléma egyidős az egyházzal. Az esetek többsége soha nem derül ki, de még a nyilvánosan elérhető információk szerint is mintegy 30 pap ellen indult ilyen vizsgálat az elmúlt 25 évben. (További 6 vizsgálatról tudjuk, hogy felmentéssel végződött, illetve egyházi intézmények 6 világi munkatársát is szankcionálták.)

2024-ben tényleg látványosan megnőtt a nyilvánosságra hozott visszaélések száma, de a számoknál is fontosabb, hogy mi lett az áldozatokkal és az elkövetőkkel, és hogyan kezelte a katolikus egyház ezeket a helyzeteket az elmúlt évtizedekben. A lenti példák nem csak azt mutatják, hogy ez a probléma régóta létezik nálunk, hanem talán árnyalni is tudják a képet, amelyet túl sokszor festenek fekete-fehérnek. Nem csak a múltban, hanem a ma aktív püspökök között is vannak olyanok, akik a vádak kivizsgálása helyett csendben áthelyezték a papjukat, vagy még ma is másokra mutogatnak. Más egyházi vezetők viszont többet tettek az elvárhatónál is, vagy a tragikus történetükből merítettek erőt olyan reformokhoz, amelyektől biztonságosabb lett a közösségük. Egyes döntések az egész magyar társadalomra kihathatnak.

Ez a néhány példa olyan egyház képét mutatja nekem, amelyben egyszerre él tovább a hallgatás kultúrája és a hibák takargatása, miközben egyre többször szólal meg a bátorság hangja az áldozatokban és a papságban is. Sok múlik azon, hogy a magyar katolikus közösség melyik irányba mozdul.

István atya – 1999

Bár utalások vannak évtizedekkel korábbi történetekre is, a magyar sajtó tudomásom szerint először 1999-ben írt részletesen egy pap gyermekbántalmazási ügyeiről. M. István dégi plébános az általános iskolás gyerekek vallomásai szerint lehúzkodta a nadrágjukat, és volt olyan, akit az ölébe ültetett, majd simogatott percekig. Egy tanár lépett közbe, rendőrségi nyomozás indult, de végül az ügyészség pszichiátriai betegség miatt nem emelt vádat. A Székesfehérvári Egyházmegye az igazgató kérésére sem küldött új hittanárt, újabb és újabb állomáshelyekre nevezte ki a papot, és csak 2002-ben függesztette fel.

Károly atya – 2001

2001-ben nagy nyilvánosságot kapott, hogy a szülők szerint a deszki plébános, Sz. Károly atya veri a fiúkat, és megengedhetetlen módon simogatja a lányokat. Az iskola igazgatója, napközis nevelője és tíz szülő tett panaszt a megyéspüspöknél. A 73 éves plébános tagadta a vádakat. Az előző szolgálati helye, Kálóz polgármestere ezek után sajtótájékoztatón állította, hogy több konkrét zaklatási ügyről tud, és felháborítónak tartja, hogy ezek kiderülése után egyszerűen elhelyezték a papot. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök először az üggyel foglalkozó médiumokat tervezte beperelni a pap személyiségi jogainak megsértése miatt, aztán mégis felfüggesztette Sz. atyát. Aki pár évvel később már nyugalmazott plébánosként mondott szentbeszédet.

Zoltán atya – 2011

J. Zoltán nagyrédei plébánosról 2011-ben érkezett „haladéktalan intézkedést sürgető” bejelentés az Egri Főegyházmegyéhez. Vizsgálat indult, felfüggesztették, a helyiek kiskorúak szexuális bántalmazásáról suttogtak. Két évig csend volt, az egyházmegye honlapján olvasható életrajzában lyuk tátong. 2013-ban új megbízást kapott Miskolc-Vasgyár templomába, de már lefokozva, káplánként. Egy évvel később Miskolc-Mindszenten lett káplán. 2017-ben eldugott rövidhír jelent meg a templom oldalán: J. Zoltán „úgy döntött, hogy a továbbiakban a civil életben szeretne boldogulni”. Hogy mi történt, arra máig nincs magyarázat.

2010 után új időszámítás kezdődik a világegyházban. A korábbi évek sokkoló vizsgálati eredményeinek hatására a Vatikán publikál egy útmutatót a zaklatási ügyek kezeléséhez. A Hittani Kongregáció körlevélben szólítja fel a püspöki konferenciákat, hogy dolgozzanak ki irányelveket a kiskorúak védelmére. A nem sokkal később megválasztott Ferenc pápa pedig minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet az egyházon belüli visszaélések gyógyítására. A változás itthon is érzékelhető: a korábbi ügyek jellemzően kisebb vidéki települések plébániáiról indultak ki, a papokat sokszor – a legrosszabb nemzetközi gyakorlattal összhangban – egyszerűen áthelyezték, a vizsgálatok eredményeit nem közölték. Ez a gyakorlat 2011 után változni kezd, bár vannak fájó visszaesések. Ezután a nyilvánosságra került ügyek főleg jó nevű katolikus gimnáziumokból indultak, a fenntartó szerzetesrendek sokkal nyíltabban kommunikáltak róluk, és bocsánatot kértek. Közben egyre több gyermekvédelmi kezdeményezés indult a Vatikánból és itthon is.

M. atya – 2015

„Illetlen érintésekkel” közeledett tanítványaihoz a pannonhalmi bencés gimnáziumban – ez lett az első igazán nagy visszhangot kiváltó ügy. A szerzetes ellen vatikáni vizsgálat folyt, de még annak lezárulta előtt elhagyta a rendet, és külföldre költözött. A főapátság ezután széleskörű gyerekvédelmi programba kezdett többek a Hintalovon Alapítvány és az Unicef segítségével, képzőművészeti kiállításon is bemutatta látogatóinak a történteket, illetve vallási, állami és civil vezetők részvételével rendeztek Gyermekjogi Szimpóziumot.

Árpád atya – 2021

A ferences szerzetestanár ügye azért derülhetett ki, mert a rend akkori vezetője utánajárt egy sajtóban megjelent félinformációnak. Később Pion István újságíró névvel vállalta, hogy ő az egyik érintett, aki felé Árpád atya nem megengedhető módon közeledett. Árpád atyát a ferences rend közigazgatási eljárás során 12 évre eltiltotta a misézéstől, a hivatalviseléstől és a kiskorúakkal való érintkezéstől. Egy másik volt tanítványa ellen Árpád atya feljelentést tett rágalmazás miatt, mert az egyházi eljárás során elmondta, mi történt vele. A hosszas jogi procedúra végére az Alkotmánybíróság tett pontot, és az egész magyar társadalom felé fontos üzenetet küldött: a zaklatással megvádoltak nem vehetnek jogi elégtételt azért, ha egy áldozat elmondja a bántalmazása történetét.

Sz. atya – 2023

A görögkatolikus Sz. atya egy gyermekvédelmi intézmény vezetője volt, amikor a Gyermekvédelmi Szakszolgálat feljelentette egy kamasz lány molesztálása miatt. Az eljárást lezárták, Sz. atyát az érsek áthelyezte a megye másik végébe, de nem sokkal később már az új szolgálati helyén is feljelentette egy 9 éves kislány anyja. A Hajdúdorogi Főegyházmegye vezetője a kislánnyal vagy képviselőivel nem találkozott, de egy interjúban kijelentette, hogy a „vád nem tűnik megalapozottnak, sokkal inkább koholt vádnak tűnik”. Az egyház nem függesztette fel a papot, a bíróság viszont bűnügyi felügyelet alá vonta, ezzel eltávolította a gyerekek közeléből. A nyomozás végén az ügyészség vádat emelt, amely szerint Sz. atya legalább három kiskorúval szemben követett el szexuális erőszakot vagy kényszerítést. A Hajdúdorogi Főegyházmegye a történtek hatására több megelőző lépést tett, képzéseket indított.