„A gyermekekért végzett munka nem csupán felelősség, hanem remény is”

/Kategória: /Szerző:

Gyermekjóléti szakmai napot tartottak a Váci Egyházmegyében, ahol a Gyerekasztal tagjával, Pető Attilával is tudtak beszélgetni a kollégák.

A váci püspökség oktatási intézményeit összefogó Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója, Puskás Balázs azzal köszöntötte a gyermekvédelem és a családsegítő szolgálat szakembereit, hogy „a mai világban talán még soha nem volt akkora szükség arra a munkára, amit végeztek. Egy olyan korban élünk, amely gyors, zajos, felszínes és amelyben a gyerekek lelke különösen sérülékeny.”

A Váci Egyházmegyében tíz éve alakult meg a terapeutákból, pszichológusokból, mentálhigiénés szakemberekből álló utazóhálózat, akik „olyan közösség, akik együtt dolgoznak azért, hogy a gyerek ne csak jól működjön, hanem jól is legyen. Hogy ne csak teljesítsen, hanem kapcsolódjon. Ne csak fejlődjön, hanem kibontakozzon. Továbbá, hogy ne csupán a munkaerőpiacon való elhelyezkedését alapozza meg, hanem megtalálja az élethivatását. Ez a munka nem csak szakmai, hanem emberi és lelki szolgálat is. A gyermekekért végzett munka nem csupán felelősség, hanem remény is.”

Az intézményfenntartó beszámolója szerint szakmai nap délelőttjén többek között gyógypedagógus, gyógytestnevelő, logopédus, zeneterapeuta, pszichológus tartott előadást, míg Pető Attila Dániel gyermekvédelmi aktivista, korábbi áldozat „személyes tapasztalata alapján mutatta meg, hogy miként hat a támogató visszajelzés, a kétkedés, a hibáztatás és a gyűlöletkomment a traumatörténet feldolgozására.”

„A valódi bocsánatkérés felelősséget vállal”

/Kategória: /Szerző:

Hortobágyi T. Cirill bencés főapát az iskolafenntartó szempontjából írta meg tapasztalatait az iskolai bántalmazásokról az Oktatási Hivatal kiadványába.

Az Oktatási Hivatal Pécsi Pedagógiai Oktatási Központjának hírlevelében ezúttal külön összeállítás szerepel a bántalmazásról. A Gyerekasztal tagja, Hortobágyi T. Cirill bencés főapát A bántalmazás egy iskolafenntartó szerzetestanár szemével címmel közölte itt írását, melynek elején általános problémákra figyelmeztet: „A tavalyi egy különösen nehéz tanév volt a Pannonhalmi Főapátság által fenntartott iskoláinkban. A bőrünkön érzékeltük, hogy valami nagyon elromlott az elmúlt pár évben. A külvilág, a közélet és a média agresszivitása az iskolafalakon belül rombol tovább. A gyerekek online szocializálódnak, csonkoltan képesek valódi, ember-ember közötti kapcsolódásokra. Lelkileg különösen megterhelő, hogy rengeteg olyan problémával szembesültünk, amelyekre a legsötétebb álmainkban sem számítottunk.”

A teljes terjedelmében itt olvasható írás jórészt a kortárs bántalmazás kérdéseit járja körbe, de a Gyerekasztal fő témáihoz is kapcsolódik, amikor kijelenti: a bántalmazással „történő szembenézés erkölcsi alapja a bocsánatkérés kultúrája. A bocsánatkérés egyértelmű, feltétel nélküli, nem magyarázkodás és nem jogi védekezés. A valódi bocsánatkérés felelősséget vállal, elismeri a másik fájdalmát és felajánlja a segítséget a gyógyulásban. A bántalmazás kezelése nem technikai, hanem elsősorban erkölcsi kérdés. A bántalmazás soha nem egyetlen személy magánügye.”

Hortobágyi T. Cirill szerint a felelősség három szinten értelmezhető:

• Az első az elkövető felelőssége, aki visszaél hatalmával.
• A második az intézmény és a közösség felelőssége, amely nem vette észre, vagy elhallgatta a jelzéseket.
• A harmadik szint a felettes szerv felelőssége, amely nem tett eleget a megelőzésért és a védelemért.

„Az egyik legfontosabb általános tanulság: a bántalmazás mindig rendszerszintű kérdés, és csak rendszerszinten kezelhető. Az elhallgatás nagyobb kárt okoz, mint a szembenézés – ez is egy fontos tanulság. A nyilvánosság nem gyengíti az intézményt. Az átlátható, őszinte kommunikáció építi a közösséget, növeli a bizalmat, megerősíti a személyes és intézményi hitelességet. Az elhallgatás kultúrája az, ami rombol. Bizalom nem a hibátlanságból, hanem a felelősségvállalásból születik.”

Az áldozatokért imádkozott Székely János, a püspöki konferencia elnöke

/Kategória: /Szerző:

Fontos pillanat a magyar egyház életében.

„Ez fontos pillanat a magyar egyház életében, amikor az MKPK elnökének vezetésével közösen mondunk imádságot az áldozatokért. Ez egy olyan gesztus az egyház részéről, ami az áldozatok számára nagyon lényeges. Értük könyörgünk” – mondta Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője, a Gyerekasztal tagja egy gyermekvédelmi kiállítás megnyitóján.

„Az elkövetők, papok, hitoktatók nevében, és azon egyházi vezetők nevében, akik nem tettek meg minden lehetőt, hogy ezek a szörnyűségek meg ne történhessenek, kérem az áldozatok bocsánatát”

– fogalmazott Székely János püspök, és hangsúlyozta, az egyházi közösség mindent megtesz azért, hogy az egyház és intézményrendszere biztonságos otthon legyen minden gyermek és fiatal számára.

Székely János, az MKPK elnöke és Dobszay Benedek, a Gyerekasztal Munkacsoport tagja a kiállítás megnyitóján

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke megköszönte a Magyar Szerzetesi Konferencia, az Emberi Méltóság Stratégia munkacsoport, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Katolikus Pedagógiai Intézet és az egyházmegyék, plébániák, iskolák munkáját. Isten irgalmát, és a megtérés kegyelmét, a sebek gyógyulását kérve imádkozott a jelenlévőkkel együtt.

A kiállítás az Ukrán Katolikus Egyetem Gyermekméltóság Központjának szervezésében jött létre, és február 20. és 24. között volt látható a Sapientián.

Forrás és fotók (köszönet a képekért): Magyar Kurír

Áldozatok bevonásával készült az új vatikáni gyermekvédelmi jelentés

/Kategória: /Szerző:

A kiskorúak védelmével foglalkozó pápai bizottság 2025. október 16-án bemutatott éves jelentéséről Benyusz Márta, a bizottság regionális tanácsadója nyilatkozott a Szemléleknek.

A teljes interjú ide kattintva olvasható, az alábbiakban Benyusz Márta válaszaiból közlünk részleteket.

„Ferenc pápa 2014-ben hívta életre a tanácsadó testületet, hogy segítsen a Szentatyának, miként lehetne az egyházban visszaszorítani a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaéléseket. Már az első pillanattól az áldozatok gyógyulása volt az elsődleges. Ám abból a szempontból, hogy a gyakorlatban hogyan lesz ez érzékelhető az áldozatok számára, az idei jelentés valóban mérföldkő. A dokumentumra úgy tekintünk, mint a megtérés egyfajta eszközére az egyházban, mivel az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot tűzte zászlajára. A második éves jelentésben fókuszcsoportokkal dolgoztunk együtt, és negyven áldozatot hallgattunk meg a bizottság négy nagy régiójából (Európa, Amerika, Ázsiai-Óceánia és Afrika). A jelentés központi eleme a jóvátétel kérdésköre. Kimondja, hogy a jóvátétel az egyház feladata, ahogyan az is, hogy senkinek a kezét ne engedje el, aki visszaélést szenvedett el, hanem kísérjük őt végig a folyamaton.”

„A szexuális bántalmazás az esetek 99,9 százalékában olyan trauma, amely derékba tör egy emberi életet. Mégis, az evangélium jó híre, hogy Krisztusban van gyógyulás, és ez elérhető, ha egyházként, emberi eszközökkel is segítünk ebben. De ez hosszú út, amiben sok eszközt igénybe kell venni. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg, azt is jobban megérthetjük, miért fontos, hogy közösségként adjunk jóvátételt, akkor is, ha egyénként nem vagyok érintett. Mindannyian Krisztus testének részei vagyunk, és ha a test egyik része megsebződik, akkor egy kicsit mindannyian megsebződünk, ezért mindannyian részt kell vegyünk a gyógyulásban. Ilyen esetekben az áldozatnak nemcsak a méltósága, az integritása, a lelke sérül meg, hanem a hite is: kitaszítva érzi magát az egyházból.

A gyógyulás azzal kezdődik, hogy elismerjük, és akár egyházi, akár világi vezetőként vállaljuk a felelősséget azért, hogy ez megtörtént a közösségünkben, ha nem is mi voltunk az elkövetők.

De az is legalább ilyen fontos, hogy közösségként is elismerjük és bocsánatot kérjünk – személyesen vagy akár nyilvánosan –, mert ez is segíti a gyógyulást.”

„Sajnos vannak esetek, hogy az elkövetőt hiába zárják ki a papi rendből, visszahívják olyan közegekbe, ahol a jelenléte további sérülést okoz. Emögött sokszor nem rossz szándék van, hanem jóhiszeműség vagy tájékozatlanság, aminek alapja az a teológiai alapelv, hogy minden bűnös kaphat új esélyt. De nem mindegy, ez milyen keretek között történik, mert az áldozatközpontúságnak az is eleme, hogy az elkövetőket megfelelő módon tudjuk kezelni. A kánonjog szerint az egyházban a lelkek üdvösségének mindig a legfőbb törvénynek kell lennie, de ennek útja nem lehet az, hogy az áldozatokat közben újra traumatizáljuk. Ezért fontosak az intézményi reformok és a szakszerű segítségnyújtás, ami a jóvátétel egyik kulcseleme.”

„Léteznek kötelező kánonjogi előírások, de az útmutatók, javaslatok iránymutató jellegűek. Az emberi méltóság kultúrájának útját minden közösségben egyenként kell kitaposni, hogy élővé és a sajátunkká váljon. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel a jó gyakorlatok vagy iránymutatások beemelhetők a saját valóságunkba. Katolikusként úgy érzem, könnyebb ezen az úton el-, illetve továbbindulni, hogy látom a tavalyi, illetve az idei éves jelentést. És a kérdésre, hogy a dokumentum miként tudja kísérni az egyházat a gyermekvédelem útján, az a válasz, hogy

a püspöki konferenciák, illetve a püspökök bizonyos időközönként ad limina látogatásra mennek a Szentszékhez, és beszámolási kötelezettségük van.

A püspökök találkoznak a bizottság tagjaival is. Előtte a testület kiküld egy kérdőívet, amelyet az egyházmegyék kitöltenek, ez képezi a megbeszélés alapját, majd a bizottság ennek ismeretében fogalmazza meg a meglátásait, amelyeket az egyházmegyéknek érdemes figyelembe venniük. A következő ad limina látogatáson pedig számot kell adni arról, hogy mi történt az előző alkalommal adott javaslatok alapján.”

„minden áldozatnak más jelent jóvátételt. És ami még nagyon fontos: segítsünk a sérült istenkapcsolat helyreállításában. Mert ezáltal a mi istenkapcsolatunk is helyre tud állni. A Jóisten arra hív minket, fogjuk meg a gyerekek és sebzett felnőttek kezét, és menjünk velük ezen az úton. Akkor is, ha nehéz hallani, amit mondanak. Ha ők ki tudták bírni, hogy ez megtörtént velük, akkor én is le tudok ülni és el tudom bírni, hogy meghallgassam. Fontos a szupervízió és a szakmai rálátás, hogy egy ilyen beszélgetésben érezd, te is ember vagy, megélhetsz fájdalmat, dühöt, és ez normális. Hogy ez nem teljesítménybeszélgetés. Ez csak arról szól, hogy ide jön egy ember, akit nagyon mélyen megsebeztek. És most meg kell hallgatnod őt.”

XIV. Leó pápa: Sürgősen meg kell gyökereztetni az egész Egyházban a megelőzés kultúráját

/Kategória: /Szerző:

A katolikus egyházfő levelet küldött Peruba egy olyan színdarab bemutatójára, amely a visszaélések feltárásáért fáradozó újságírók munkáját mutatja be.

A pápa levele ide kattintva olvasható eredeti, spanyol nyelven. A teljes üzenet magyar szövege alább olvasható, Tőzsér Endre piarista szerzetes fordításában.

* * *

Kedves testvéreim!

Mély tisztelettel és elismeréssel, alig több mint egy hónappal pápaságom kezdete után, de hálával emlékezve az első perui misszióm óta eltelt mintegy negyven évre, csatlakozom a Proyecto Ugaz című színdarab bemutatójához. Ez a színdarab ugyanis egy nagyon sokáig elhallgattatott fájdalomnak ad hangot és arcot. Ez a darab nem csupán színielőadás, hanem emlékezés, feljelentés és mindenekelőtt igazságtétel. A Sodalicio nevű eltörölt spirituális közösség áldozatai és az őket – bátran, türelmesen, az igazsághoz való hűséggel – kísérő újságírók az Egyház sebzett, de reményteljes arcát világítják meg.

Az igazságért folytatott küzdelmetek egyben az Egyház küzdelme is. Mert ahogy évekkel ezelőtt írtam, egy olyan hit, amely nem érinti meg az emberi test és lélek sebeit, az olyan hit, amely még nem ismeri az evangéliumot”.

Ma felismerjük ezt a sebet megannyi gyermekben, fiatalban és felnőttben, akiket elárultak ott, ahol ők vigaszt kerestek; továbbá azokban is, akik kockára tették szabadságukat és nevüket annak érdekében, hogy az igazságot ne rejtsék el.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik kitartottak ebben az ügyben, még akkor is, amikor félresöpörték őket, rontották hitelüket, sőt bírósági eljárásokkal üldözték őket.

Ahogy Ferenc pápa mondta a 2018 augusztusában az Isten népéhez írt levelében: „Az áldozatoknak és családjaiknak a fájdalma a mi fájdalmunk is, ezért sürgősen meg kell erősítenünk elkötelezettségünket a kiskorúak és a kiszolgáltatott felnőttek védelmének biztosítása mellett.”

Ugyanebben a levélben elődöm, aki a bűncselekmény és a romlottság közötti fontos különbségről beszélt, mély egyházi megtérésre hívott mindannyiunkat. Ez a megtérés nem retorika, hanem az alázat, az igazság és a jóvátétel konkrét útja.

A megelőzés és a törődés nem lelkipásztori stratégia: ezek az evangélium középpontjában állnak.

Sürgősen meg kell gyökereztetni az egész Egyházban a megelőzés kultúráját, mely nem tolerálja a visszaélés semmilyen formáját – legyen az hatalommal vagy tekintéllyel való visszaélés, lelkiismereti, spirituális vagy szexuális visszaélés. Ez a kultúra csak akkor lesz hiteles, ha tevékeny éberségből, átlátható folyamatokból és a sérültek őszinte meghallgatásából születik.

Ehhez újságírókra van szükségünk. Ma szeretnék külön köszönetet mondani Paola Ugaznak azért a bátorságáért, hogy 2022. november 10-én Ferenc pápához fordult, és védelmet kért tőle az igazságtalan támadások miatt, melyeket három másik újságíróval, Pedro Salinasszal, Daniel Yoverával és Patricia Lachirával együtt azért szenvedett el, mert egy több országban működő, de Peruban létrejött egyházi csoport által elkövetett visszaéléseket jelentettek be. A visszaélések számos áldozata között voltak azok is, akik gazdasági visszaéléseket szenvedtek el – Catacaos és Castilla lakosai –, ami még tűrhetetlenebbé tette a feljelentett jogsértéseket.

Pápaságom kezdetétől fogva, amikor először szólhattam az összegyűlt újságírókhoz a konklávé után, hangsúlyoztam, hogy az igazság senkinek sem a tulajdona, de mindenki felelősséggel tartozik azért, hogy azt keresse, őrizze és szolgálja”.

Az a találkozó több volt formális üdvözlésnél: annak megerősítése volt, hogy

szent küldetése van azoknak, akik az újságírói hivatásból kifolyólag híddá válnak a tények és az emberek lelkiismerete között. Nagy nehézségek árán is.

Ma aggodalommal és reménnyel ismét felemelem hangomat, miközben szeretett perui népem felé tekintek. A mai mély intézményi és társadalmi feszültségek idején a szabad és etikus újságírás védelme nem csupán igazságos cselekedet, hanem mindazok kötelessége is, akik szilárd és részvételi demokráciára vágynak.

A találkozás kultúrája nem üres beszédekre vagy manipulált narratívákra épül, hanem objektíven, hajthatatlanul, tisztelettel és bátran elmondott tényekre.

Ezért buzdítjuk a perui hatóságokat, a civil társadalmat és minden állampolgárt, hogy védjék meg azokat, akik a közösségi rádióktól a média nagy szereplőiig, a vidéki térségektől a fővárosig tisztességgel és bátran tudósítanak.

Ahol egy újságírót elhallgattatnak, ott az ország demokratikus lelke gyengül.

A sajtószabadság olyan közjó, amelyről sosem mondhatunk le! Azoknak a hangját, akik ezt a hivatást lelkiismeretesen gyakorolják, nem nyomhatják el kicsinyes érdekekből vagy az igazságtól való félelemből!

Mindazoknak, akik a kommunikáció terén dolgoznak Peruban, pásztori szeretettel mondom: ne féljetek! Munkátokkal a béke, az egység és a társadalmi párbeszéd előmozdítói lehettek. Legyetek a fény magvetői a sötétségben!

Ezért kívánom, hogy ez a színdarab az emlékezés aktusa, de egyben prófétai jel is legyen. Ébressze fel az emberek szívét, szólítsa meg lelkiismeretüket, és segítsen nekünk egy olyan Egyház építésében, ahol senkinek sem kell csendben szenvednie, és ahol az igazságot nem fenyegetésnek, hanem a felszabaduláshoz vezető útnak tekintik!

Imámmal, szeretetemmel és apostoli áldásommal:

XIV. Leó pápa
Róma, 2025

* * *

Forrás: Magyar Kurír
A nyitóképen Leó pápa és Paola Ugaz újságíró látható, a fotó 2025. május 12-én készült a vatikáni VI. Pál teremben (Fotó: Vatican Media)

Vastaps az őszinte szembenézésért – bemutattuk az egyházi visszaélések tanulmánykötetét

/Kategória: /Szerző:

A Bencés Kiadó és a Gyerekasztal Munkacsoport együttműködésében megjelent A bizalommal visszaélve című könyv, amelyben egyházi környezetben elkövetett szexuális abúzusokkal kapcsolatos szakmai írások olvashatók.

A könyvbemutatóról a Szemlélek magazin közölt összefoglalót, ebből idézünk részleteket az alábbiakban.

Dejcsics Konrád OSB, a Bencés Kiadó vezetője köszöntőjében hangsúlyozta: mindig is törekedtek arra, hogy olyan kiadványokat adjanak közre, amelyek nemcsak esztétikailag igényesek, de tartalmilag is fontos kérdésekhez szólnak hozzá. „Ez a kötet is ilyen, lényegi mozzanat az egyházi gyermekvédelem terén, a szembenézés terén” – mondta, majd átadta a szót Dobszay Benedek OFM-nek.

Az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetőjeként is tevékenykedő ferences szerzetes előadásában a magyarországi helyzetről beszélt. Mint mondta, elértünk egy fontos pontra, amikor már nem lehet elhallgatni a múlt bűneit, muszáj szembenézni velük, de ez még messze nem a végállomás. „Én magam is bejártam egy utat, és hasonló úton van maga az egyház is” – fogalmazott, jelezve, hogy személyes és intézményi szinten egyaránt belső átalakulás szükséges.

Egyúttal cáfolta azt a hazánkban elterjedt felfogást, hogy a visszaélések csak a „bűnös” Nyugaton fordulnak elő, miközben Kelet-Európa üldözött egyháza jobbára mentes maradt az ilyen esetektől.

„Legnagyobb változásra az egyházi szemlélet terén van szükség. Sokan még mindig úgy tartják, hogy hazánkban legfeljebb egy-egy elszigetelt eset fordul elő. Nemigen merül fel, hogy a keresztény közösségnek van-e a felelőssége az abúzust lehetővé tevő rendszerszintű visszásságok orvoslásában.

A kérdés az, hogy fenntartunk-e olyan struktúrákat, amelyek a határátlépések melegágyai” – hangsúlyozta Dobszay Benedek.

A bemutatón ezután a kötet szerkesztője, Görföl Tibor teológus beszélgetett Dobszay Benedekkel a kiadványról. Mint mondták, a külföldi szerzők tanulmányait tartalmazó könyv válaszokat keres arra, hogy mi vezetett a bántalmazásokhoz, hogyan válhattak lehetségessé a visszaélések az egyházban, és mindez milyen következményekkel jár a keresztény közösség hitére, önképére. „Az egyház a reformáció óta nem élt át ekkora megrázkódtatást” – idézte Görföl a kötet egyik szerzőjét, jelezve, hogy mekkora súlyú, a hitelességet alapjaiban érintő kérdésről van szó.

Az írások a klerikalizmust, a hamis elittudatot és azt a gyakori hozzáállást bírálják, amely szerint az intézmény tekintélyének megóvása előbbre való, mint az áldozatok sorsa. A tanulmányok nemcsak a visszaélések hátterét taglalják, hanem teológiai kérdéseket is felvetnek például arról, hogy mit gondolunk a papságról, az egyházról vagy az egyházi hatalom természetéről. Fontos szempont továbbá, hogy a bántalmazások nemcsak az áldozatok szexuális fejlődésében, lelki egészségében okozhatnak károkat, hanem hitüket, istenképüket is roncsolhatják.

Dobszay Benedek szerint a kötet abban segít, hogy a visszaéléseket ne csupán egyéni szinten tudjuk kezelni, hanem intézményes válaszokat is adhassunk rájuk. Görföl Tibor hangsúlyozta: az éretlen szexualitás a visszaélések melegágya. Kiemelte, hogy míg az egyik tanulmány a katolikus mentalitástörténet szempontjából mutatja be, miként alakult ki a bántalmazásoknak kedvező hozzáállás, egy másik írás a nemiség egyházi megítélésének problémáira világít rá.

A szexuális visszaélések jelensége ugyanakkor a kérdéskörnek csupán egyik szelete, hiszen emellett lelki, hatalmi abúzus is létezik, sőt utóbbiak jóval gyakoribbak, ugyanakkor egy tőről fakadnak.

Hamis elittudat, sőt hamis misztika is lehet a visszaélés eszköze, amikor a bántalmazás „vallási elragadtatás” álcája alatt történik.

 

A bemutató végén szó esett a Gyerekasztal Munkacsoport tevékenységéről, amely célul tűzte ki, hogy segítse a tanulási, szembenézési folyamatot, és támpontokkal, jó gyakorlatokkal, szakértelemmel szolgáljon a magyar egyház egészének javára. Görföl Tibor zárszóként arról beszélt, hogy sokan életük legcsodálatosabb és legborzalmasabb élményét is az egyházban szerezték. Meglátása szerint a kötet kiállítása is ezt a kettősséget tükrözi: esztétikus kiadvány, amelyet jó kézbe venni – ugyanakkor rendkívül fájdalmas olvasmány. Ez a feszültség nem ellentmondás, hanem mély üzenet: a bűnökről és a szenvedésről lehet és kell kulturáltan, empatikusan és teológiai igényességgel beszélni.

A könyvbemutató a közönség kérdéseivel és az előadók válaszaival, majd – ilyen közegben szokatlan módon – vastapssal végződött, jeleként annak, hogy a résztvevők átélték a téma jelentőségét, és mélyen azonosultak azzal az őszinte megközelítéssel, amely a kötet szerzőit és a bemutató előadóit egyaránt jellemzi.

A kötetet június 23-tól a Bencés Kiadó honlapján lehet megrendelni, de elérhető az alábbi helyeken is:

– Szent István Társulat könyvesboltja (V. ker. Kossuth L. u. 1.)
– Új Ember könyvesbolt (V. ker. Ferenciek tere 7.)
– Írók boltja (VI., ker. Andrássy út 45.)

Forrás: Szemlélek
Fotók: Farbaky Tamás/Szemlélek
Nyitókép: Merényi Zita/Magyar Kurír

Megjelent a katolikus egyházban elkövetett visszaélések tanulmánykötete

/Kategória: /Szerző:

A bizalommal visszaélve című könyvet június 13-án, péntek 16:30-kor mutatjuk be Budapesten, a Sapientia Hittudományi Főiskolán.

A katolikus környezetben elkövetett visszaélések tizenöt éve foglalkoztatják az európai nyilvánosságot. A Bencés Kiadó gondozásában, a Gyerekasztal Munkacsoport támogatásával megjelenő kötetben közölt tanulmányok teológiai, etikai, történelmi, jogi és pedagógiai nézőpontból reflektálnak a szexuális és lelki bántalmazás jelenségére, amelyet a józan helyzetfelmérés, a nyílt szembenézés, a határozott lépések és a szemléletformálás igényével vizsgálnak.

A szerzők sokrétű megközelítésmódja olyan átfogó képet rajzol meg, amely mindeddig nem állt rendelkezésre a magyar egyházi nyilvánosságban, s a bántalmazás okainak, teológiai kihívásainak, következményeinek és feldolgozási lehetőségeinek megvilágításával elméleti és gyakorlati téren egyaránt új távlatokat nyitnak az egyházi élet megszervezésével, a megelőzés feladataival és az áldozatokkal szemben tanúsítandó magatartással kapcsolatban.

A könyvbemutató programja:

  • A pannonhalmi bencés főapátság kulturális igazgatója, Dejcsis Konrád OSB köszöntője
  • Az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője, Dobszay Bence OFM ismertetője a hazai egyházi gyermekvédelem helyzetéről és kihívásairól
  • A bizalommal visszaélve című könyv szerkesztője, Görföl Tibor teológus és Dobszay Benedek OFM beszélgetése a kötetről

A tanulmánykötet bemutatójára ide kattintva lehet jelentkezni.

A kötet a helyszínen megvásárolható.

A hallgatás nem válasz: XIV. Leó pápa elkötelezett a kiskorúak védelme iránt

/Kategória: /Szerző:

Hans Zollner SJ gyermekvédelmi szakértő, a Pápai Gergely Egyetem Antropológiai Intézetének (IADC) igazgatója a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a katolikus egyházfő gyermekvédelmi elkötelezettségéről.

A német jezsuita pap elmondta, hogy Robert Francis Prevost eddigi pasztorációs tevékenysége során több területen is találkozott egyházi visszaélési ügyekkel és azok feltárásával. Hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban ez már régóta fontos és központi kérdés, nemcsak 15 éve, mint Közép- és Kelet-Európában, hanem 40 éve.

– Úgy gondolom, hogy amerikaiként alapvető érzékenységet hordoz arra vonatkozóan, mit jelent nemcsak kimondani az elszámoltathatóságot, hanem betartatni és elvként elismertetni azt – fogalmazott Hans Zollner.

Emlékeztetett: XIV. Leó pápa még a Perui Püspöki Konferencia alelnökeként szorgalmazta a tudatosság fejlesztését és képzéseket a kiskorúak védelme területén. A latin-amerikai országban súlyos vádak merültek fel a mára megszüntetett Sodalitium Christianae Vitae (SCV) katolikus közösség ellen; egy 2023-as vizsgálat során bizonyítékokat találtak a hatalommal való súlyos visszaélésre, szexuális erőszakra és sikkasztásra.

A perui visszaélések áldozatai elismerték Robert Francis Prevost elkötelezettségét a Sodalitium közösséghez kapcsolódó visszaélési ügyek kezelésében, és megvédték őt az ellenkező állításokkal szemben.

– Az általam látott összes dokumentum, köztük az ágostonos rend amerikai tartományának nyilatkozata, de a többi perui áldozat, a Sodalitium közösség áldozatainak elmondása alapján ezek a vádak egyértelműen megalapozatlannak bizonyulnak – nyilatkozta a gyermekvédelmi szakértő.

Az elmúlt években Robert Francis Prevost által vezetett Püspöki Dikasztérium évek óta fontos szempontnak tartja, hogy a leendő püspökök hogyan viszonyulnak a kiskorúak védelmének kérdésköréhez, hogyan kezelik a visszaélési ügyeket és vádakat – hangzott el az interjúban.

– A hallgatás nem válasz. A hallgatás nem megoldás – hangsúlyozta Robert Francis Prevost a Püspöki Dikasztérium prefektusaként a Vatican Newsnak 2023-ban adott interjújában. – Vannak országok, ahol a visszaélés mint téma még tabunak számít, máshol már évek óta jó munkát végeznek, és a szabályokat a gyakorlatba ültetik. (…) úgy gondolom, hogy van még mit tanulni. Sürgős és szükséges, hogy felelősségteljesebbek és érzékenyebbek legyünk ezzel kapcsolatban.

Forrás: Vatican News

Magyar fordítás: Gátas Judit/Magyar Kurír

Fotó: salzburg24.at/AP

Iskolapélda: gyermekvédelmi múltfeltárás a magyar piaristáknál

/Kategória: /Szerző:

Az egyházon belüli visszaélésekkel való őszinte szembenézés terén sok tennivaló akad idehaza, de egyre több a jó gyakorlat is.

„Bocsánatot kérek és szégyenkezem minden alkalomért, amikor mi, hívők bűnrészesek voltunk vagy közvetlenül elkövettünk lelkiismereti, hatalmi és szexuális visszaéléseket. Mennyi szégyent és fájdalmat érzek, amikor különösen a kiskorúakkal és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekre gondolok, amelyek ellopták az ártatlanságot és megszentségtelenítették a gyengék és védtelenek szentségét. Bocsánatot kérek és szégyenkezem amiatt, amikor a fölszentelt szolgálati hivatal és az Istennek szentelt élet állapotát használtuk fel e szörnyű bűn elkövetésére, biztonságban és védve érezve magunkat, miközben ördögien kihasználtuk a kicsiket és a szegényeket. Bocsáss meg nekünk, Urunk!”

Ezzel az imával kezdődött a Piarista Rend Magyar Tartományának eseménye, amelyről a 444 közölt részletes tudósítást. Urfi Péter cikke ide kattintva olvasható teljes terjedelmében.

Az írásból kiderül, hogy igazi áttörésnek lehetünk tanúi a magyar katolikus egyházban: egy nagyhírű intézmény külső nyomás nélkül, belső indíttatásra indított múltfeltáró vizsgálatot a gyerekek védelme érdekében.

A Piarista Rend Magyar Tartománya 2024-ben hozta létre azt a bizottságot, amely azt vizsgálta, hogyan kezelte a rend a tagjai által elkövetett szexuális és egyéb visszaéléseket, és ezekek milyen tanulságai vannak. A lépés nem előzmény nélküli: a Gyerekasztal Munkacsoport honlapján is ott szerepel a jó gyakorlatok között a Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsa (BITT) tevékenysége, amely szervezet már hét éve működik.

A rend kezdeményezését Michael W. Banach nuncius is méltatta. A Vatikán budapesti nagykövete azt üzente a résztvevőknek: „Találkozótok éppen Ferenc pápa halála, temetési szertartása és sírba helyezése után zajlik. Milyen különös és szép egybeesés ez!

Ferenc pápa egyik legmélyebb sebként szembesült a papság által elkövetett gyermekbántalmazás globális válságával. Bár a botrány még pápasága előtt kezdődött, Ferenc pápa ezt a kérdést határozottan az egyház reformjának középpontjába helyezte. Szavait tettek is követték: számos strukturális és kánonjogi változást vezetett be.

Ti ennek nemcsak az örökösei vagytok, hanem arra is meghívást kaptatok, hogy mindezt továbbvigyétek és elmélyítsétek. Ez egy csodálatos módja Ferenc pápa tiszteletének. Köszönöm értékes hozzájárulásotokat!”

A feltáró munka „sokat fog segíteni abban, hogy emlékezzünk a múltra, értékeljük a jelent, és biztos lépéseket tegyünk egy jobb jövő érdekében” – ez már a piarista rend generálisa, vagyis világszintű elöljárója, Pedro Aguado fogalmazta meg.

Márkus Roland piarista szerzetes (ő látható a nyitóképen) azzal nyitotta meg az őszinte szembenézés rendezvényét, hogy az egyszerre spirituális és közösségi esemény, amelyet a Ferenc pápa által vezetett szinodális folyamat ihletett. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy

diákok, szülők, szakemberek, rendtagok és újságírók is jelen voltak és kérdezhettek.

Ami a konkrétumokat illeti: a Nox praecessit elnevezésű bizottság (a név azt jelenti: múlóban az éjszaka) az elmúlt hat évtized szexuális határátlépésekkel kapcsolatos ügyeit átvizsgálva hét piarista rendtaggal kapcsolatos ügyet tárt fel, amelyek többsége középiskolás korú gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekhez kötődött. A bizottság javaslatai mentén fel is állítanak egy Gyermekvédelmi Titkárságot, amely komplex rendszerbe helyezi a sokszintű gyermekvédelmi munkát.

„Az eredmények alázatra intenek” – mondta a tartományfőnök, aki találkozott áldozatokkal és bejelentőkkel, és a jövőben is nyitott személyes megkeresésekre. Elődeihez hasonlóan Zsódi Viktor is bocsánatot kért a bántalmazásokért.

Forrás: 444.hu

Német László: Egyre többen vannak, akik megszólalnak és bocsánatot kérnek

/Kategória: /Szerző:

A tavaly bíborossá kreált belgrádi érsek élénk érdeklődéssel követi a magyar katolikus egyház megújulását.

A Válasz Online készített ünnepi nagyinterjút Német Lászlóval, a teljes beszélgetés ide kattintva érhető el. Az alábbiakban az egyházi vezető gyermekvédelemre vonatkozó gondolatait szemlézzük.

„Követem a magyar egyházi helyzetet és

nagyon pozitív, a hierarchiától független kezdeményezéseket is látok az utóbbi időben.

Isten népének joga és kötelessége is dolgozni azon, hogy az egyház képe minél közelebb kerüljön ahhoz, amit az Isten akar. A szinodalitással előtérbe kerülnek olyan kezdeményezések, amely a megkeresztelt férfiak és nők feladatára helyezik a hangsúlyt és örömmel látom, hogy vannak már püspökök, akik odaállnak emellé. Olyan elöljárók is egyre többen vannak, akik megszólalnak és bocsánatot kérnek a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények ügyében. Tudom, hogy nemrég alakult egy Gyermekvédelmi Kerekasztal és a szinodalitás elmélyítése érdekében aktívan tevékenykedik a Szemlélek is. Sok minden történik, és ennek örülök.”

„A világegyház hihetetlenül nagy intézmény, több mint egymilliárd-négyszázmillió katolikust megmozdítani pedig emberfeletti feladat. Ha mindenki csak egy keveset hozzáad, akkor belsőleg fog megváltozni az egyház képe és lehet, hogy mindez a végén majd a struktúrában is hoz módosításokat. Változhat a püspökök szerepe, mint ahogy már változik is, hiszen a gyermekvédelem területén nagyon nagy felelősség nyomja most már a vállukat, és következményei is vannak annak, ha nem teljesítik a feladatukat.

A püspökök felelősségét még transzparensebbé kell tenni, elszámoltathatóvá kell tenni őket.

Saját tapasztalatból tudom, hogy most még nem nagyon merik megkérdezni, mit csináltam, miért csináltam. Remélem, hogy ez a következő években változni fog.”

„Ferenc pápában benne van XXIII. János bátorsága, VI. Pál rendszeretete – hiszen a II. Vatikáni Zsinat óta senki nem változtatta meg annyira az egyházi törvénykönyvet, mint ő. A gyermekvédelemmel már II. János Pál elkezdett foglalkozni, de az igazi megvalósítását Ferenc alatt éljük meg. Sok dolgot nem lehet majd utána sem megváltoztatni.

A gyermekvédelem biztos, hogy része marad a katolikus egyház tanításának

és a már említett nagy témák, amikről elindult a párbeszéd: a püspökök kinevezése, a nők szerepe az egyházban, ezeket nem lehet leállítani, függetlenül attól, milyen hullámok jönnek az Atlanti-óceán másik oldaláról.”

Forrás: Válasz Online
Fotó: Vörös Szabolcs

Minden jog fenntartva 2025. Szemlélek Alapítvány. Design és fejlesztés: Doppio Creative Online Marketing Ügynökség

Impresszum. Adatkezelési tájékoztató.