Egyéni püspöki megnyilatkozások az egyházi visszaélések témájában
A magyar egyházi vezetők reakciói alapján a Szemléleken jelent meg Szőnyi Szilárd összefoglaló elemzése.
Az „Ostromlott vár vagy gyógyító közösség – hogyan beszélnek püspökeink a visszaélésekről?” című írás ide kattintva olvasható teljes terjedelemében, az alábbiakban a cikk bevezető része olvasható.
Az utóbbi hónapokban ismertté vált szexuális visszaélésekre – a bocsánatkéréstől a klérust ért összehangolt támadás emlegetéséig – eltérő egyház- és világképekről tanúskodó reakciók születtek. Miközben vitaindító írásunkban mérlegre helyezzük a megnyilvánulásokat, kimutatjuk, hogy a keresztény közösséget „ostromlott vár”-ként láttatni több évszázados reflex. De mivel gyógyítjuk a sebeket, és teszünk-e valamit, hogy a jövőben ne kelljen immár menetrendszerűen bocsánatot kérni?
Talán soha ennyi közéleti vonatkozású közleményt nem adtak ki magyar katolikus egyházi vezetők egy hónap alatt, mint tették december eleje óta. A tucatnyi felé közelít azon állásfoglalások száma, amelyek az ősszel napvilágra került szexuális botrányokra reagálnak. A 2024. december 4-én kiadott püspökkari kommüniké után egyes főpásztorok szükségét látták a „párhuzamos indoklásnak”, és ezzel kisebb bocsánatkérési hullám vette kezdetét.
(Lásd Marton Zsolt,
Szocska A. Ábel gesztusait.)
Nem csodálkoznánk, ha többen úgy érezték volna, ezzel lépéskényszerbe kerültek. Hiszen a külső szemlélő azt gondolhatja, hogy aki nem szólal meg, egyetért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) december eleji közleményének hangvételével. (Amely szöveggel kapcsolatban a Szemlélek több súlyos kérdést fogalmazott meg.) De lehettek, akik úgy latolgattak: az egyház már közzétette az álláspontját, nincs szükség újra és újra bizonygatni. És valóban, a püspöki kar többször nyilatkozott a gyermekvédelem ügyében, sőt 2019-ben és 2021-ben is bocsánatot kért a visszaélések miatt.
„Tudatos és szervezett támadássorozat”
Átérezzük ezeket a dilemmákat, és magunk is valljuk, hogy a helyzetre többféle válasz adható. Ahogyan az őszinte szembenézés gesztusai mellett születtek is olyan megnyilatkozások, amelyek máshová helyezték a hangsúlyokat. Újévi köszöntőjében például Veres András MKPK-elnök, miközben együttérzését fejezte ki a visszaélések áldozatai iránt, így fogalmazott:
„Az elmúlt esztendőben az imént említett bűnök miatt, de egyfajta újraéledő egyházellenesség miatt is, számtalan támadás érte az Egyházat. (…) tényszerűen meg lehet állapítani, hogy egy tudatos és szervezett támadássorozatról van szó. Valószínűleg ennek nem is lesz egyhamar vége, mert azok az erők, amelyek e szálakat mozgatják,
a papok bűneit csak ürügyként használják tevékenységükhöz.”
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök pedig a botrányokat elszigetelt esetekként láttatta, mondván, ezek az ügyek nem minősítik az egyházat, és arra emlékeztetett, hogy milyen sok pap végzi becsülettel a hivatását. És voltak, akik nem érezték szükségét a megszólalásnak – de többükről anélkül is tudható, hogy az áldozatok és a gyermekvédelem ügye mellett állnak.
„A hívő hozzáállásnak is vannak különböző legitim megnyilatkozásai. Van, aki azt helyezi előtérbe, hogy az egyház tudjon az igehirdetéssel foglalkozni, ami elsődleges feladata, és vannak, akik szerint most előbbre való, hogy a kiszolgáltatottak, a védelemre szorulók mellé álljunk” – nyilatkozta Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök karácsonykor a Válasz Online-nak.
(Forrás: Szemlélek)